Hajnali fél kettő van, most értem haza. Soha többé nem szeretnék így hazaérni. Mindig kicsit megörülök, hogy lehet hogy meglepsz és csak vicc volt hogy olyan sokára jössz haza, és már itt hon vagy. Szinte hallom is ahogy visszafojtod a lélegzetedet és azt várod hogy felkapcsoljam a villanyt. Felkapcsolom és semmi, csak a hütő berreg a maga fáradhatatlan közönyével.
Na de majd biztos jobb lesz. Ennél már nem lehet rosszabb és mint tudjuk:
