Nagyon korán keltem. Már az ébredés is furcsa. Azt hiszem egyre nehezebb. Mint a telefonban is mondtam sok mindent megcsináltam reggel. A konyhában és a fürdőben a két kilazult dolgot megcsináltam és végre felkerült a tükör:) Itt a bizonyíték, ha nem láttad volna mikor hazaértél.
Ma még hívott az Andi hogy tudok e segíteni nekik egy tenderben mint tanácsadó, mondtam hogy persze. Holnap kettőkor fogunk találkozni és akkor mondják el a részleteket. Szóval kíváncsi vagyok. Ma még a Brindzával is beszéltünk new business ügyben. Pár dolgot azért ki tudtunk találni, a héten a feladat hogy ezeket a nyomokat kicsit kideríteni avagy elindítani.
De igazából amiről akartam írni azok az érzések. Hűűű A nem egyszerű. Nem tudom mit érzek. Azt hiszem ma a kedvem olyan volt mint egy hullámvasút. Mindent átéltem és minden állomást érintettem. Már a reggel is kemény volt. Valahogy üres. Nem vagy itt és minden kicsit más. Tényleg a csend. Nincs motoszkálás, nincs nyüsz nincs semmi, csak a vágy. Mikor elindultam azt hiszem pánikoltam. Mi lehet veled? Vajon hogy érzed magad? Gondolsz rám? Sajnos minden szar eszembe jutott, próbáltam elhessegetni de nehéz. Amikor beszéltünk minden feltört. Jó és rossz is volt hallani egyszerre hogy jól érzed magad. Ez semmi más mint az én hülyeségem. Igyekeztem is nem rádönteni mindent, pedig nagyon akartam. Mindent mondani hogy mennyire akarom hogy itt legyél, hogy mit érzek. Azt hogy rádöbbentem hogy TE vagy. ááhh most is potyognak a könnyeim. Ez így nem ok. Tudom hogy mindennél jobban kéne örülnöm hogy boldogságot hallottam a hangodba, de nagyon nehéz. sajnos az egom nagyon dolgozik. Remélem amikor olvasod nem érted félre és megérted hogy csak őszinte akarok itt is lenni.
Hagyom is most, mert csak érzem hogy egyre mélyebbre merülnék és nem akarlak ezzel terhelni.
Már csak 14.
