Sok minden kavarog bennem.
Annyira nehéz látni hogy feszült vagy, hogy nem érzed jól magad és küzdesz. Rossz látni hogy nem tudok segíteni (tudom-tudom nem is kell segíteni). Az is rossz hogy már nekem sincs sok erőm türelmesnek lenni és támogatni, mert már nekem sincs túl sok erőm. Minden dolgot túl reagálok, mindent túl reagálok. tudom érzem...
Igyekszem holnapra megint megrázni magam. Megyek be majd este a belvárosba kicsit kiengedni.
Hiányzol....
